Valószínű, hogy az egyetlen alkalom, amikor kiskutyánkkal kiabálunk, ha WC-nek használja a vendégszoba szőnyegét a kis drága. Nos, az ordítás kevésbé, az okítás viszont annál hasznosabb. Pár hét alatt, következetes tantással a kiskutya szobatisztaságra nevelhető!
Ők is olyanok, mint a kisbabák, nem tudják, hova kell "kimenni", hacsak mi meg nem tanítjuk nekik. Ha betartunk néhány igen hasznos nevelési tanácsot, kutyusunk biztosan hamar megtanulja, hogy "mi a módi a családban" és szobatiszta lesz. Azonban az is előfordulhat, hogy ez a folyamat nem megy egyik hétről a másikra, és akár 1-2 hónap is eltelhet, mire megszokja. A probléma ilyenkor leginkább az, hogy egy kiskutyát nem szívesen fenyít meg a gazdája, sokszor inkább elnéző vele szemben.
A szobatisztaságra szoktatás az egyik legnehezebb feladat a néhány hónapos kiskutyáknál. A hat hónapos vagy ennél fiatalabb kiskutyák ugyanis képtelenek pár óránál tovább szabályozni a hólyagműködésüket. Ezért, ha naponta 4-5 órát vagyunk távol otthonról, akkor egyértelműen nem ez a megfelelő alkalom egy fiatal eb vásárlására. Ha azonban semmi akadálya egy új jövevény befogadásának, akkor is folyamatosan tartsuk rajta a szemünket és ne hagyjuk, hogy a szobába piszkítson. A nagyon fiatal kutyusokat minden második órában sétáltatni kell, főleg akkor, ha előtte ettek és játszottak is.
Figyeljünk az árulkodó jelekre , úgy mint a körbeszaglászás vagy a körbe-körbe járkálás. Ilyenkor azonnal ragadjuk meg a pórázt és vigyük ki a kedvenc helyére, ahol könnyíthet magán. Ha ott végzi el a dolgát, dicsérjük meg és jutalmazzuk meg valami finomsággal.
Ha kint végzi el a dolgát, minden alkalommal - rögtön ürítés után - dicsérjük meg . Soha ne várjunk vele otthonig, ugyanis csak így tanulja meg, hogy mi az, amit elvárunk tőle. Legyenek ezek a dicséretek kissé túlzóak, hiszen a kutyus még nem tud a nyelvünkön, csak az eltúlzott hangsúlyokból, gesztusokból különbözteti meg helyes és helytelen cselekedeteit.
Ha már találtunk egy helyet, ahova kutyusunk szívesen jár, ha a "szükség" úgy hozza, akkor térjünk vele vissza mindig ugyanoda . Vigyük el hosszabb sétákra és játsszunk vele, de mindig csak a kétbetűs kitérő megtétele után.
Ha kutyusunknak mégis a szobában sikerül kimennie, feltakarítás után vigyük a "kis csomagot" arra a helyre , ahol eredetileg el kellett volna végeznie a dolgát. A szagfelismerés segít neki beazonosítani a terepet, így hamarabb megjegyzi, hogy mindig oda kell mennie.
Amikor a kiskutya éppen vizel, kommentáljuk a nagy eseményt a "pisil a jó kutyus!" vagy hasonló bátorító kifejezésekkel, így elérhetjük, hogy pár alkalom után csupán a biztató szóra nekiálljon elvégezni a dolgát az általunk kiválasztott és a célra tökéletesen megfelelő helyen.
A kutyust rendszeres időközönként etessük, és mindig jó minőségű, magas tápértékű eleséget kapjon, ezzel is elősegítjük a szobatisztaság megtanulását. Korától függően a kiskutyának naponta 3-4 alkalommal adjunk enni. Ha mindig ugyanabban az időben etetünk, anyagcseréje kiszámítható lesz, és ez a mi dolgunkat is megkönnyíti. Nem érdemes tagadni, hogy egy kutyus szobatisztaságra nevelése bizony fokozott éberséget, sok türelmet és kitartást igényel.
Testi fenyítést soha ne alkalmazzunk a kiskutyánál, ha véletlenül bepisil. Nem érti ugyanis, hogy mi történik és miért, így többet ártunk vele, mint használunk. A leszidás azonban jótékonyan hat, ezt viszont tényleg azonnal meg kell tennünk, mert pár perc elteltével sem tudja már a büntetést a bevizeléshez kötni. Fontos, hogy a büntetésnél mindig legyünk következetesek, és mindig hasonlóan végezzük.