Az állatok félelme lehet aktív és passzív. A nyugtalanság és az agresszió jelei is meglátszanak rajtuk, csakúgy mint rajtunk, embereken: a púpozott hát, borzolt szőrzet, fújás, ugatás, vicsorgás, a tág pupillák mind-mind intő jelek.
A macskák például, ha megijednek arra törekednek, hogy minél kisebbnek látszanak. A fülüket lelapítva, mozdulatlanná merevednek, vagy bemenekülnek például az ágy alá, hogy mentsék az irhájukat az ismeretlen veszélytől.
Intő jelek... |
A kutyák ellenben a a fülüket, farkukat behúzva szűkölve elsomfordálnak, vagy őrjöngés szerű vad ugatásba fognak, de a legkomolyabb félelmeknél maguk alá is piszkíthatnak. Sajnos az idült, hosszan tartó félelmek az emésztési problémákon kívül jelentkezhetnek ekcémaként, allargiaként is.
A háziállatok félelme sok okból ered. Először is a tapasztalataik alapján sok kellemetlen élmény marad meg bennük. Másodszor pedig a genetika is befolyásolja, hogy talpraesettek-e, avagy gyávák és ijedősek. Sajnos az öröklött félelmeket nehezebb is kezelni.
A csendes beszéd, a természetes viselkedés, a simogatás szinte mindig megnyugtatja a félős állatot |
Az első és legfontosabb lépés mindenképp a korai megfelelő szocializáció és szoktatás, ami kordában tarthatja az ösztönöket és csökkentheti kedvencünk érzékenységét is.
Becsapós dolog a félelem abban az esetben, ha mi is tartunk dolgoktól. A kutyánk és sokszor a macskánk is átveheti tőlünk ezt a szokást. Tehát mielőtt kikiáltanánk az állatot gyenge idegzetűnek, gondoljuk végig, mitől kap frászt. Mert könnyen lehet, hogy csak velünk azonosult, ezért vette át a szokást.
Jutalomfalatokkal tudjuk megtanítani a kedvencünket, hogy ne féljen bizonyos dolgoktól, hangoktól, eseményektől: amikor előre látjuk, hogy olyan dolog fog történni, amitől kutyánk megijed, tereljük el a figyelmét, majd jutalmazzuk meg, így vagy észre sem veszi az ijesztő dolgot, vagy még jobb: összekapcsolja azt a jutalommal, azaz egy pozitív élménnyel.
Ha a félelem tünetei enyhék és gyors lefolyásúak, akkor elegendő, ha odafigyelünk arra, mitől és mikor jön az ijedség. Így a félelmet kiváltó ingereket is minimalizálni tudjuk. A petárdadurrogás, villámlás például sok kutyát, macskát félelemmel tölt el. Ilyenkor nagyon fontos, hogy mi, gazdik, természetesen viselkedjünk: ha kedvencünk azt látja, hogy mi bizony fittyet hányunk a hangos zajokra, akkor ő sem fog félni. Ennek azonban az a feltétele, hogy a gazdi legyen a falkavezér, akire négylábú barátja felnéz.
Ha az otthonunkba érkező rokonoktól, barátoktól fél kedvencünk, akkor kérjük meg vendégeinket, hogy ne is törődjenek vele, ne próbálják mindenáron megsimogatni. Beszélgessünk, viselkedjünk természetesen, és vendégünk olykor hanyagul, az állatra rá sem nézve nyújtson oda egy-egy nagyon finom jutalomfalatot. Az eredmény legtöbbször igen látványos: a kutyus / cicus kezdeti félelmét legyőzve előbb-utóbb odalopózik, a finomságoknak csak kevesen tudnak ellenállni.
A csendes beszéd, a természetes viselkedés, a simogatás szinte mindig megnyugtatja az állatot.
Előfordulhat, hogy a kényeztetésért és a kedvességért produkálják a tüneteket |
Vigyázni kell azonban velük, mert okosak és könnyen előfordulhat, hogy a kényeztetésért és a kedvességért produkálnak tüneteket. Ha az erőfeszítéseink nem járnak sikerrel, akkor jobb, ha állatorvoshoz fordulunk. Itt azonban a gazdinak fontos tudni, hogy nyugtatót fog kapni a kedvence, esetleg a félelemtől kialakult hasmenésére adnak valamilyen orvosságot. Ez azért van, mert a pszichés reakciók tekintetében nem olyan fejlett még az állatorvoslás, mint a szervi bajoknál.
Hatásos a szorongásos tünetek enyhítésére a Bach virágterápia néhány esszenciájának keveréke:
A bohócvirág, a cseresznyeszilva, valamint a rezgőnyár kombinációját folyamatosan adagolva, megszüntethetőek, de mindenképp enyhíthetők a félelmi reakciók. A komolyabb stresszhelyzeteknél, harapásnál pedig a Rescue csepp lehet a hatásos szer.
A homeopátiás szerek közül a foszfor az, ami a játékos, vidám, de elég félős kutya esetében oldja a belső feszültséget.
Ha nem boldogulunk egyedül, vigyük el kedvencünket az állatgyógyászhoz, aki az alkatának, fajtájának és a körülményeinek ismeretében megfelelő kombinációkat állít össze a félelem leküzdésére.